Ebes honfoglalás kori település, az Árpád-korban temploma is épült. A középkori falut templomával együtt 1594. július 18-án krími tatárok pusztították el. E régi szent épületnek az alapjait a 1980-as években feltárták a debreceni Déri múzeum régészei, a mai Ebestől délre, mintegy 2 kilométernyire. A török-tatár dúlás után évszázadokon át tanyasi-pusztai körzet volt az ebesi határ, s ugyanígy a szepesi is. Ebből fakadt az egyházi beosztás: Ebes-Szepes összetartozik.
1952-ben alakult meg az akkori tanyaközpontból szocialista községként a mai Ebes. Templom akkor nem épülhetett, s ez meg is látszott az akkori hitéleten. Néhány ember őrizte csak a hit értékeit, s havonta egyszer volt istentisztelet a falu szélén lévő iskolában.
Rendszerváltozás után jött a lehetőség a szent hajlék felépítésére. A terveket Rácz Zoltán debreceni építész készítette. A fehérfalú, piroscserepes gömbölyű tornyú épület igazi barátságos, hívogató falusi szent hajlék. A templom összesen, karzatával együtt 170 főnek tud ülőhelyet biztosítani. Belső elrendezése „klasszikus” református, azaz a szószék és az úrasztala van a középpontban. Szintén református hagyományként a karzat mellvédjét festett kazetták díszítik, melyeket Buka László debreceni festő-rajztanár alkotott Isten dicsőségére. A templomtoronyban két harang hívogatja a híveket: a 315 kg-os Márton, és a 168 kg-os Mária. Mindkettőt Gombos Lajos őrbottyáni aranykoszorús mester öntötte. 1997. október 5-én szenteltük fel református templomunkat.
A lelki élet Isten kegyelméből fellendülőben van azóta is. Évi 30 keresztelő, gyermek és felnőtt konfirmációk, egyházi esküvők is jelzik ezt. Óvodai és iskolai hittanoktatásban mintegy 115 gyermek vesz részt, továbbá gyülekezetünkben vannak kiscsoportos alkalmak, bibliaórák is. Hagyománya van immár az ökumenikus alkalmaknak, az evangélizációnak, a közösségépítő gyülekezeti napnak is. Nagy utat tettünk meg az elmúlt 20 esztendőben!
Mindenkit várunk szép-ékes-áldott templomunkban!
