A háborút követően 1946-ban MKP alapszervezet alakult a parasztpárt mellett. Majd 1949-ben döntés született arról, hogy az itteni tanyasi lakosságot egy Ebesen felépülő községben kell összetelepíteni. Az első tanácselnök, Bíró János így emlékezik vissza a falu alapítása körüli eseményekre:
„A kezdet kezdetén 1950-ben Budapestről jött egy férfi és (még a nevére is emlékszem) egy Bíró Ibolya nevű nő nagy térképpel, melyen Ebes új településének tervei, utcái és a telkek jelölése volt látható. A Kossuth Tsz irodájába jöttek be térképpel, rajta volt a tanácsháza, iskola, posta, szövetkezet, orvosi rendelő és szolgálati lakások, a házhelyek. Elmondták, lehet igényelni lakásokat, de nem kell fizetni. Egy szobakonyhás. Éléskamra és mosdófülkés, kis verandás lakás ára 15.000 Ft, 15 évi törlesztéssel 2%-os kamat mellett, 400 négyszögöl telekkel. Az első épület a Kossuth utca 19. szám alatti telken épült 1951-ben. A telkeket sorhúzással osztották ki, még az építkezés megkezdése előtt. A tíz év során vagy 160 családi ház épült.”
(Bíró János visszaemlékezése in.: Ebesi Krónika 177.old)
Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 1985-ben Ebesen rendezték meg a szocialista községek első országos találkozóját.
A Tanyai Tanács 1949. őszi tárcaközi bizottsági ülésén Debrecenbe tárgyalta meg Ebes és más létesítendő községek – ugyancsak ekkor döntöttek Nagyhegyes, Hajdúvid és más községek létesítéséről is – tanyaközpontok kialakításával kapcsolatos kérdéseket. A tanyaközpont neve a 3815/38-1949.I.8.sz.B.M. rendelettel Ebes lett. 1949-ben négy termelőszövetkezeti csoport kezdte meg itt működést: Hunyadi (elnök: Bereczki András, Kossuth (elnök: Dörgő Sándor), Marx (elnök: Mezei András), Vörös csillag (elnök: Árva Endre). Ezek a termelőszövetkezetek meghatározó szereppel bírtak a későbbi község fejlődésében.
1950-ben már épülnek a község első házai, 13-14 ház a Kossuth, a Vörös Hadsereg – a mai Fő – utcában. Állami hitelből, 15 év törlesztés mellett az OTP-n keresztül kerültek kiosztásra, ezek voltak a FAGI – házak. 1952. január 2-án volt a község hivatalos megalakulásának ünnepélyes tanácsülése a községházán. A kezdeti években Ebes a tanácsi és pártszervezetek segítségével tartotta fenn magát, fejlődése csak 1957 után gyorsult fel.
Részlet az 1952. január 2-án készült Jegyzőkönyvből:
„1/1952. sz. tanácshatározat: Mi, Ebes község tanácsának tagjai a Belügyminisztérium előterjesztése és a Minisztertanács határozata alapján Ebes községgé alakítása során a Járási tanács elnöke által ismertetett tanácstagok és póttagok behívására vonatkozó előterjesztést elfogadjuk és ezennel Ebes község tanácsának megalakítását kimondjuk.”
A községháza az 1950-es években
Az 1950-es évek Magyarországán a háború utáni újjáépítés és a gazdaság szocialista átalakítása, valamint a mindennapi élet politizálódása egymással párhuzamosan folyt. A szocialista államszervezet az Államvédelmi Hatóság ügynökhálózatának létrehozásával a közösségek legalsó szintjéig is beépült – így a terror a mindennapok részévé vált Magyarországon, a besúgók minden közösségben ott füleltek és jelentettek. Mindenki gyanús volt, aki a II. világháború előtt valamilyen – főként rendvédelmi szervnél betöltött – tisztséget viselt, ha egyházi személy volt, nagyobb ingatlan vagyonnal (házzal, földdel) rendelkezett, vagy köztiszteletben állt. Különösen igaz volt ez a déli és nyugati határ közelében élőkre.
Az 1950-es évek elején a Hortobágyon 12 zárt kényszermunkatábort hoztak létre, ezek egyike Ebesen működött. Elsősorban Magyarország déli és nyugati határához közel eső településekről telepítettek ki több ezer embert családostul – csecsemőktől az aggastyánokig –, nem kímélve a betegeket sem, hogy részei legyenek a Hortobágy természetátalakításának, az ötvenes évek elejének kísérleti tervgazdálkodásának. Az elhurcolás a diktatúrára jellemző volt: éjszaka, lekapcsolt közvilágításnál lepték meg az embereket álmukban, azonnal összepakoltattak velük annyi ingóságot, amennyit elbírtak, majd teherautókkal a gyűjtőállomásokra szállították őket. Innen marhavagonokba zsúfolták az embereket, és elszállították a 12 munkatábor egyikébe. Bírósági tárgyalás nem volt, így ítélet sem született; csupán egy véghatározatot kapott kezébe a kitelepített családfő.
Az elhurcolás óramű pontossággal meg volt tervezve – az infrastruktúra azonban a táborokban teljes mértékben hiányzott, ezért a tábori lakóhelyeket gazdasági épületekből (juhhodály, marhaistálló, disznóól) alakították ki. A felszámolás alatt lévő tanyavilág helyén kialakított termelőszövetkezetek, állami gazdaságok területén kellett dolgozniuk a kitelepítetteknek. A táborban minden 14 éven felülinek naponta 12 órát kellett dolgoznia, hétvégén is. A munkáért kaptak ugyan fizetést, de levonták ebből az ellátásuk költségét, így alig maradt valami.
Gyapotszüret a Hortobágyon
Az ebesi munkatábor 1951 novemberétől 1953 őszéig működött, itt raboskodott gyerekként Jeszenszky Iván is szüleivel és testvérével, aki a Kitelepítettek című dokumentumregényében írta meg a történteket.
A munkatáborokat 1953-ban, Sztálin halála után oszlatták fel. A szabadulás azonban nem volt egyértelműen örömteli, hiszen az egykori táborlakók nem mehettek vissza eredeti lakhelyükre, mert az őket saját településükről kitiltó határozat érvényben maradt.
Ezeknek a szabadságuktól, emberi méltóságuktól megfosztott embereknek emlékére és tiszteletére Ebesen 2004. október 8-án állandó kiállítás nyílt „Ítélet nélkül – Családok munkatáborokban” címmel.
A szervezett sportélet Ebesen 1955. őszén indult el néhány sportszerető lakos összefogásával. Sportköri feladatokat látott el: Hegedűs Menyhért MÁV pályamester, Vida Károly fodrászmester (egykori kitelepített), Dusa István és Haja István pedagógusok. A helyi fiatalokból labdarúgó és kézilabda szakosztály szerveződött. Az 1970-es évek elején asztalitenisz és birkózó szakosztály alakult.
A futballcsapat
Oktatás, nevelés Ebesen
A XIX. század végén a XX. század elején a tanyavilágban igen sok írni – olvasni nem tudó ember élt. Az oktatást a városokból kijáró tanárokkal oldották meg. A tanyasi iskolák kialakulásának történetében mérföldkő az 1902- es év, mikor egy miniszteri határozatnak köszönhetően létrejöttek az első iskolák.
Ebes területén az első tanyai iskolák 1908-ban a vasút utcai-, és az ondód II. (vedres – dűlői) iskola megnyitásával jöttek létre. Az iskolákat alacsony tanulói létszám jellemezte. Általában egy – két tanító foglalkozott a gyerekekkel.
A következő tanyasi iskola a Kunpálhalom piac dűlői, mely 1929-ben nyílt meg. Az iskola 41 éven keresztül működött.. A Szepes II. számú iskolát 1940-ben hozták létre, a Simon tanyai szükségiskola pedig 1941- ben nyílt meg. Az ebesi iskolák 1945-től törődtek a felnőttek oktatásával is. A korábbi elemi iskola kiegészítésére összevont 5. – 6. és 7. – 8. felnőtt dolgozó osztályokat szerveztek. Még az 1960-as években is a három csoportban közel százan ültek esténként az iskolapadban, és majdnem ezren végezték el az általános iskola nyolcadik osztályát.
1950-ben még két szükségiskolát hoztak létre, a Szepes III.-, és a Szepes IV. számút. A Fáy – dűlői iskola az 1959/60-as tanévben kezdte meg működését.
A tanári kar néhány tagja az 1960-as években
Az általános iskolák körzetesítéséhez kapcsolódóan épült fel a községi tanácsházzal egy időben az Ady Endre utcán a négy tantermes, majd 1967-ben a Kossuth utcán a nyolc tantermes iskola és 120 férőhelyes diákotthon, mely az iskolával együtt 21 évig 1988 júniusáig közel 1600 tanuló képzését, nevelését látta el. Napjainkban Arany János Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási intézmény néven működik. A tanyai iskolák ezeknek a körzeti intézményeknek a létrejöttével fokozatosan elnéptelenedtek.
Az ebesi óvoda első óvónője Asbóth Ágnes óvónő volt. Az 1954/55-ös tanévben egy csoporttal kezdte el munkáját, Dudik Józsefné dajka, Mezei Andrásné szakácsnő és Gombos Marika konyhai dolgozókkal, kezdetben a Görbe Balogh-kúria épületében. 1967-ben új napközi otthonos óvoda építése kezdődött el, községfejlesztési alapból, az Ady Endre és a Béke utca sarkán, két foglalkoztatási teremmel. Az építkezés elhúzódása miatt csak 1971-ben került sor az átadásra, egy kiscsoportos és egy nagycsoportos óvodai csoporttal. Az épületet 1977-ben bővítették foglalkoztató- és szociális helyiségekkel, főzőkonyhával. Az idáig működő Kossuth utcai óvoda levált az általános iskolától, és immár az Ady Endre utcai óvodával összevonva, önállóan működött tovább.
Óvodai csoport a Görbe Balogh-kúriában
