A modern kori Ebes első templomát 1992. október 24-én kezdték építeni. Az első templomterv az alapozás hibái miatt nem valósulhatott meg, ezért 1993-ban újraindult az építkezés egy második terv alapján. Ekkor a templomhajó épült fel, valamint a torony megépítésére is sor került.
1995-ben újabb lendületet kapott az építkezés. Meilen, svájci testvérváros és polgármestere, valamint a Tiszántúli Református Egyházközség és az Ebes Községi Önkormányzat segítségével került a templom tető alá.
1997. február 12-én a toronysisakkal együtt a helyére került a tetőszerkezet. 1997. június 8-án szentelték meg a harangokat: Mária és Márton harangok Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő mester műhelyében készültek. A templom karzatának festett kazettáit Buka László festőművész készítette; bibliai motívumokat és református jelképeket ábrázolnak. 1997. október 5-én adták át a templomot Dr. Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök és Bukáné Zakar Zsuzsanna tiszteletes asszony ünnepi istentisztelete mellett.
A református templomkertben emlékmű található az Ebesre kitelepített családok tiszteletére.
 |
 |
| A református templom | Az emlékmű |
A templom 1997-ben épült. A 182 négyzetméter alapterületű templom és hitoktató terem Kováts Ákos építészmérnök és Mohácsi Péter belsőépítész tervei alapján készült el az Ady Endre utcában. A festett üvegablakok Szabó Erzsébet munkái, a magyar szenteket ábrázolják, az oltár tűzzománc képeit Lőrincz Vitus készítette. A toronyban lakó harang Szent Miklós nevét viseli, az ősi templom védőszentjének tiszteletére.
A római katolikus templomot Bosák Nándor megyéspüspök szentelte fel 1998. augusztus 9-én Szent Lőrinc tiszteletére.
Szent Lőrinc katolikus templom
A múzeum kertjében két ismeretlen, valószínűleg az 1950-es évek kitelepítéseinek áldozatul esett személy hamvai nyugszanak. A sírkő felirata: „Köszönjük, hogy elnyerhettük földi nyugalmunkat.”
Múltunk és jelenünk: Helytörténeti kiállítás
Az emberi megtelepedés a mai Ebes területén mintegy 6-7000 évvel ezelőtt kezdődött. A különböző népességek nyomait, hagyatékát a régészeti feltárásokból ismerjük. Volt itt település már a neolitikumban, a bronzkorban, a vaskorban, a római császárkorban, az avar korban és a középkorban is. A középkori magyar település már az Árpád-kortól kezdve egyházas hely volt, a korabeli viszonyoknak megfelelően néhány száz fős népességgel. A 16. század végi háború döntő csapásként érte a falut: a tatár pusztítás után nem települt újjá, csupán néhány család élt itt tovább, a közösség felbomlott. Ezt követően, a 18. századtól kezdve a hortobágyi tanyavilág kialakulása során itt is jöttek létre tanyák, főként debreceni földbirtokosok tulajdonában; majd 1952-ben alakult újjá szocialista községként. Az azóta folyamatosan fejlődő falu Hajdú-Bihar megye egyik legszebb kistelepülésévé vált.
A kiállítás a mai Ebes község közigazgatási területén belül előkerült régészeti emlékek és a későbbi idők történeti dokumentumai és néprajzi tárgyai segítségével az újkőkortól egészen napjainkig mutatja be Ebes történetét. A kiállított tárgyak a debreceni Déri Múzeum régészeti tárából, valamint a Széchényi Ferenc Tájmúzeum történeti és néprajzi gyűjteményéből származnak.
Néprajzi tárgyak a helytörténeti kiállításból
Ítélet nélkül – családok munkatáborokban
Az 50-es évek elején a Hortobágyon 12 zárt kényszermunkatábort hoztak létre, ezek közül egy volt az ebesi. Elsősorban Magyarország déli és nyugati határához közel eső településekről telepítettek ki több ezer embert családostul – csecsemőktől az aggastyánokig –, nem kímélve a betegeket sem, hogy részei legyenek a Hortobágy természetátalakításának, az ötvenes évek elejének kísérleti tervgazdálkodásának. Ezeknek a szabadságuktól, emberi méltóságuktól megfosztott embereknek emlékére és tiszteletére nyílt Ebesen 2004. október 8-án az 50-es évekbeli elhurcolások emlékére létrehozott állandó kiállítás.
A kiállítás országosan egyedülálló, a kiállítótérben időről-időre rendhagyó történelemóra keretében a helyi általános iskola tanulóival is megismertetjük a korszak történéseit.
Egy tábori lakhely rekonstrukciója
Retró kiállítás
A retró szó ma divatos kifejezés, a „retrospektív” rövidítése – múltidéző, visszatekintő jelentéssel. Jelen esetben – a kiállítás témájára alkalmazva – a 20. század második felére tekint vissza vidám, kicsit naiv, nosztalgiázó stílusban. A kiállításban a hatvanas évektől egészen a rendszerváltásig tekintheti át a látogató a mindennapi életet körülvevő használati tárgyakat, ruhadarabokat, emlékeket, játékokat.
Konyhaberendezés a ’60-as, ’70-es évekből
Kiállításainkhoz igény szerint ingyenes szakvezetést nyújtunk. Gyermek- és iskolás csoportoknak múzeumpedagógiai foglalkozás igénybevételére is lehetőséget biztosítunk.
Bővebb információ: www.kulturaliskftebes.hu, valamint http://ebesmuzeum.blogspot.hu/
A Görbe-Balogh kúria 1922-ben neoklasszicista stílusban épült, az egykori tulajdonos család nevét viseli. Balogh István, debreceni honatya és tanya tulajdonos az I. világháborúban szerzett sebesülése nyomán kapta a „görbe” nevet. A II. világháború és az új község megalapítása után a kúriában tsz-iroda, majd könyvtár működött. Jelenleg az Idősek Klubjának ad helyet. 2004-ben újították fel, ekkor nyerte el jelenlegi küllemét.
A Görbe-Balogh kúria
A vasútvonal már 1857-ben érintette Ebest, ettől kezdve volt itt vasúti megállóhely. A személyvonatok megálltak Ebes és Ebesi tanyák megállóhelyeken is. 1920-ban épült a ma is látható állomásépület. A ma már műemléki védelmet élvező épület mellett az 1930-as években többszörös díjnyertes rózsakertet ápolt az akkori állomásfőnök, Somlyai József.
A rózsakert 1935-ben (forrás: www.vasutallomasok.hu)
Az állomás épülete napjainkban
A Takarékszövetkezet és a Szent Lőrinc katolikus templom között helyezkedik el a Szent István park. 2011. augusztus 18-án civil kezdeményezésre a középkori falu 1594-es pusztulásának emlékére fakeresztet állított a község. A kereszt Tokai Attila ebesi fafaragó munkája.
A Szent István park és az emlékkereszt
2000-ben a Községháza melletti tér gróf Széchenyi István nevét kapta. A gróf teljes alakos bronzszobrát is ekkor avatták fel. A műalkotást Győrfi Lajos szobrászművész készítette.
2012-ben újabb elemmel gazdagodott a tér: elkészült a község első szökőkútja. A díszkúton látható kompozíció „Halászháló halakkal” szintén Győrfi Lajos alkotása.
A Széchenyi tér díszkútja
A község „tüdeje”, az ebesiek kedvelt közösségi tere a Nagy park, régen is számos községi ünnep, majális helyszíne volt. A parkban játszóeszközök, hatalmas füves terület és tűzrakóhely várja a kirándulókat. A parkot körülvevő erdő kedvelt a futás szerelmesei körében, madárdalos hangulata főként nyáron lebilincselő.
 |
 |
Kisgyermekes családok figyelmébe ajánljuk Ebes két, európai színvonalú játszóeszközökkel ellátott játszóterét. A régebbi a Művelődési Ház (Kossuth u. 32-34) és a sportpálya között található, míg az újabbik, 2011-ben átadott a Béke utcáról nyíló kis mellékutcában, a Benedek Elek Óvoda szomszédságában található. Mindkettő jól karbantartott, szép környezetű, biztonságos helyszíne a legkisebbek szórakozásának.
Ebesnek 2007 óta van temetője, a vasútállomás mögött található.. A halomsíros temetkezés hagyományait követve a ravatalozó egy mesterséges dombon épült fel, így egyszerre valósulhatott meg a régi hagyomány és a modern építészet ötvözete. A belső helyiség mennyezetét üveg, és kerámia cserepekből kirakott, mozaik műalkotás díszíti. Az épületeket Rácz Zoltán tervezte.
A ravatalozó
Ebes turisztikai térképe: térkép
