Az avarok 568-ban foglalták el a Kárpát- medencét; az első népesség volt a kelták óta, amely egyesítette a mai Magyarország egész területét. Az eurázsiai sztyeppéről érkezett lovasnomád nép a Kárpát-medencében letelepedett; törzsszövetségi társadalomban élt több évszázadon keresztül. Anyagi kultúrájuk több változáson is keresztülment az évszázadok során. A 9. században Nagy Károly keleti hadjáratában szétzúzta az avar államot, ezután tulajdonképpen lassan megszűnik az avar anyagi kultúra is – legkésőbb a magyar honfoglalás korában.
A településtől nem messze, a Gál-dűlőben egy késő avar temető is előkerült még 1929-ben. A temetőben feltárt viseleti tárgyak (övdíszek, csüngős fülbevalók, ) a késő avar kor griffes-indás ötvösművészetének remekei.
Avar szíjvégek, veretek, csatok és karperec a Gál-dűlőn feltárt 8. századi temetőből
Ebesen a Zsong-völgyben egy 9. századra tehető, késő avar településrészletet tártak fel. A településeken általános volt a nyeregtetős félveremház, általában a bejáratával szemben kő- vagy agyagkemencével. A leletek tanúsága szerint földműveléssel foglalkoztak, erről vallanak a településeken talált mezőgazdasági vaseszközök (eke, sarló); a fával bélelt terménytároló gödrök.
A népvándorláskor utolsó mozzanata a magyarok honfoglalása volt a Kárpát-medencében. Ez a 9. század végén történt, a megye területén a települések ekkor kezdtek el kialakulni. Mivel a honfoglaló magyarok élete életmódjukat tekintve meglehetősen mozgalmas volt, anyagi kultúrájukról főként temetkezéseik alapján alkothatunk képet, településeik még csekély számban kerültek elő. Ebes-Templomdűlőben, a Templomdombtól kb. 200 méterre előkerült egy honfoglaláskori temető, amely a honfoglaló köznéphez tartozott. Jellemző leletük az ún. S-végű hajkarika volt, melyet korábban szláv ékszernek tekintettek, de mostanra bebizonyosodott, hogy a honfoglaló magyar köznép jellegzetes női viselete.
