A Kr.e. 7. században kezdte birtokba venni kelet felől a szkíta lakosság a Kárpát-medencét. Ők az első olyan népesség, akiket nevükön tudunk nevezni. A szkíták őshazájukban, Ukrajna és Oroszország területén nomád életmódot éltek; ez azt jelenti, hogy állataikkal együtt legelőről-legelőre vándoroltak, időszakosan visszatérve bizonyos helyekre. A Kárpát-medencében az általuk megszokotthoz képest szárazabb éghajlat fogadta őket, így az Alföldön végül letelepedtek. Tárgyaikban azonban megőrizték a sztyeppén használt formákat, fémművességük páratlan szépségű alkotásai széles körben ismertek, főként állatábrázolásaik (pl. a zöldhalompusztai aranyszarvas). A Zsong-völgyben a vaskorból feltárt épületek félig földbe mélyített, oszlopokon nyugvó tetőszerkezetű házak voltak. A “klasszikus” szkíta épületek ugyanis a nomád életmódhoz alkalmazkodó sátorszerű építmények voltak (jurtok).
A kelták a mai Németország területéről kiindulva a vaskor kései szakaszában egész Európát benépesítették. A Kárpát-medencében jelenlétük a Kr.e. 5-1. században figyelhető meg, lassan az itt lakó szkítákat is asszimilálták.
A kelták a halált csupán határkőnek tekintették, a túlvilági életet az evilágival egyenrangúnak képzelték, legalábbis ezt tükrözi a sírba helyezett tárgyak összetétele és elrendezése. Halottaikat máglyára helyezték felöltöztetve, teljes fegyverzetükkel és ékszereikkel, majd ezekkel együtt hamvasztották őket el. A Zsong-völgyben feltárt 3 kelta sír mindegyike hamvasztásos rítusú volt, gazdag mellékletekkel: edények, ékszerek, pénz, fegyver. Mindez a túlvilághittel függött össze. Ebesen előkerültek hólyagos lábperecek is, melyek bronzból készültek; mivel a halottal együtt elégett a máglyán, nagyon rossz állapotban találták meg őket. A halott útravalóját edényben tették mellé. A kelták már az üveget is használták ékszerként; két üvegkarperec-töredék is előkerült a feltárás során.
Kelta hamvaszásos temetkezés feltárása, Ebes-Zsong-völgy
A feltárásból előkerült urna, Ebes-Zsong-völgy
Kelta üvegkarperec töredéke
