A középkori falu elpusztulását követően a 17. században Ebes elnéptelenedett puszta és szántóföld volt. Az 1720-as években kezdetét veszi a tanyák őseinek, a szállásoknak a kialakulása. 1833-ban történt tanyaösszeírás során Ebesen tanyán élt 181, Szepesen 239 ember.
1854-ben a debreceni polgárok kifizették a bécsi portának az örök megváltás díját és így Ebesen is tulajdonossá lettek. 1856-ban a nagyváradi helytartó javaslatot dolgoz ki a tanyák közigazgatási és kulturális szervezésére: kezdetét veszi a tanyákra alapozott termelés és a tanyai közoktatás. A 20. század elején és közepén tanyai iskolák épülnek Ebesen. Az első kövesút a század elején épült, de a töltéseket már 1864 előtt hányták, töltötték. Az infrastruktúra ilyen módon már elkezdett kiépülni a tanyaközpont területén; a 19. század végétől kezdve a vonatok is megállnak Ebes megállóhelyen. 1930-ban a népszámlálás szerint már 1131 fő élt Ebesen.
A II. világháború Ebest sem kerülte el; 1944. október 9-én, a mai község területén a szovjet Piljev altábornagy gépesített csapatai haladtak át, céljuk Debrecen elfoglalása volt. A II. világháború végén az új magyar hadseregbe ebesi önkéntesek is jelentkeztek fegyveres szolgálatra, aknaszedésre, vasútépítésre. 1945. október 17-én az iskolákban már tanítottak.
Ebes történetének egyik kuriózuma volt az 1943-47 között a területén működő „Fiúkfalva” gyermekfalu. A II. világháború alatt árván maradt, csellengő, csavargó gyerekeket a Keresztyén Ifjúsági Egyesület dolgozói: Pataki Gyula és Szekeres Mihály gyűjtötte össze Debrecenben, majd Ebesen egy tanyán létesítettek otthont a gyerekeknek. Pedagógiájuk alapja a szeretet volt: a gyerekeket a munka pozitív élménye vezeti vissza a társadalomba, és a munkára való legnagyobb motiváció a szeretet volt. Az otthonba csak önként lehetett jelentkezni, a szabályok elfogadásával. A fiúk saját maguk szervezték meg a munkát, szántottak, vetettek, arattak. Az otthon 1944. június 22-én leégett, Szekeres Mihály életét vesztette. Ezután hiába próbálták újjáépíteni otthonukat a gyerekek, az újonnan létesült hajdúhadházi gyermekváros hamar magába olvasztotta az apró intézményt.
Ebes a tanyaközpont
